Nem én találtam ki a mondatot, orvos ismerősöm mesélte, elhangzott nála a rendelőben. Miközben a lakosság egy része (köztük sok anyuka is) mindenáron kerüli az antibiotikumot, mintha az valami gonosz dolog lenne, addig mások a gyors gyógyulásukat várják a szertől és szinte cukorkaként kapkodnák be, ha dobozszámra lenne kapható az ABC-ben.

Maradjunk annyiban, hogy az antibiotikum a világ egyik legnagyobb találmánya, és felfedezésének milliók köszönhetik az életüket. Ugyanis a penicillin felfedezése előtt (tehát kb. 100 éve) még az élet része és elfogadott dolog volt, hogy valaki egy tüdőgyulladásba belehalt. 10 emberből 3-5 is életét veszthette a gondos ápolás ellenére is. Ugyanígy az élet része volt, hogy egy kis vágás, sérülés után valaki vérmérgezést kap és meghal. A fertőző kórokozók komoly pusztításokat okoztak: a pestis, a tuberkulózis és az üszkösödés évszázadokon át szedte áldozatait szerte a világon. Hiába volt az illető egészséges, fiatal, szép, sőt akár gazdag, nemesi család sarja is, a baktériumok a halálát okozhatták. A staphylococcus például az újszülöttekre és kisgyermekekre jelentett halálos veszélyt. Amikor legalább arra rájöttek, hogy valami láthatatlan dolog betegíti meg a nyílt sebet kapó embereket (főleg a harctéren), akkor a gyors kitisztítás és bekötözés, illetve a kezdődő fertőzés tovább terjedésére az amputálás jöhetett szóba.

Az első antibiotikum elterjedésével (1942 után) viszont a korábban halálos fertőzéseket látványosan, gyorsan és tökéletesen meg lehetett gyógyítani. Elkezdődött az aranykor. Csökkent a halálozások száma, az orvosok boldogan használták gyógyításra, megelőzésre, az állatgyógyászatban; még a nagyüzemi állattenyésztésben is, mert egészségesebb, nagyobb állatok szaporodhattak a használatával. Egyre újabb és újabb antibiotikumokat fejlesztettek ki.

Ám eltelt néhány évtized, és elkezdődött a baj. A mikrobiológusok a 60-as évektől azt látták, hogy évről évre növekszik azon esetek száma, hogy valamely baktérium alig vagy egyáltalán nem reagál a hatóanyagokra. Ezek lettek az úgynevezett rezisztens (ellenálló) baktériumok. Egy részükről kiderült, hogy többféle hatóanyagra is rezisztensek.

Sajnos a mikrobák (melyek gyorsan szaporodó élőlények) nagyon gyorsan tudnak fejlődni, alkalmazkodni, „tanulni”, így tesznek szert új tulajdonságokra, mint például az antibiotikumokkal szembeni ellenállás képessége. És ez azzal is jár, hogy az érzékeny, a hatóanyagtól elpusztuló baktériumok helyére a rezisztens baktériumok kerülnek be, és tesznek szert nagyobb élettérre.

Ezzel együtt az utóbbi években kiderült, hogy az antibiotikumok száma véges(nek tűnik). A fejlesztés lelassult. Míg az első antibiotikumok felfedezése után sorra jelentek meg az új hatóanyagok, addig az utóbbi egy-két évtizedben ez a folyamat olyannyira lelassult, hogy forradalmi áttörés, teljesen új antibiotikum csoport nem várható a következő években. A gyógyszerek, hatóanyagok kikísérletezése majd engedélyeztetése igen hosszadalmas drága folyamat, miközben előfordulhat, hogy a termék végül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és nem lesz belőle piacra dobható termék.

Az utóbbi évtizedben ráadásul egyre inkább terjednek az úgynevezett multirezisztens baktériumok, amelyek nem csupán néhány, ellene szokásosan alkalmazott készítménnyel szemben ellenállóak, hanem a szerek nagy többségével. És sajnos ma már létezik olyan „szuperbaktérium” is, ami ellen gyakorlatilag nincs hatékony gyógyszer! Igen, ez pontosan azt jelenti, amit a mondat első része sejtet: ha valaki ezt a baktériumot kapja el, akkor semmivel nem lehet meggyógyítani. Az illető meghal.

A felmérések azt mutatják, hogy Európában az emberek mindössze 40 százaléka van tisztában azzal, mire való pontosan az antibiotikum. A lakosság 18 százaléka akkor is beszedi, ha egyszerűen megfázott, tehát valamilyen egyszerű, gyorsan, könnyen gyógyuló baktériumfertőzése van, vagy ha betegségét vírusok okozzák. Ez a tömeges, felesleges, céltalan antibiotikum használat az oka annak, hogy sok baktériumtörzs ellenállóvá vált a gyógyszerekkel szemben, ez pedig – a becslések szerint – máris 25 000 halálesetet okoz évente.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint ez olyannyira nagy baj, hogy 10-20 éven belül óriási egészségügyi fenyegetést jelent majd a világon a szuperbaktériumok léte.

Az amerikai egészségügyi hatóságok becslése szerint a kórházi tartózkodás alatt minden 20. beteg megfertőzhet új, hatóanyagokkal szemben már ellenálló baktériumokkal, melyek gyorsan terjedtek azokban az országokban, ahol az antibiotikumok vény nélkül kaphatók.

És manapság már ott tartunk, hogy újult erővel térnek vissza a régi, elfeledett, könnyen kezelhető betegségek: a tuberkulózis a világ leggyilkosabb kórjai közé tartozik, évente 2 millió áldozatot szed.

Ezen problémák mellett szinte eltörpül az a tény, hogy azokban az országokban, ahol indokolatlanul sok antibiotikumot fogyasztanak az emberek, ott magasabb lett a gyermekkori elhízás aránya. A kapcsolat régóta tudott: az antibiotikumokat az állattenyésztésben hozamnövelő szernek is használják, és ez embereknél is működik. Persze ez nem ad okot arra a szülőknek, hogy adott esetben, ha a gyerek állapota indokolja, akkor elutasítsák az antibiotikumos kezelést! Csupán arra int minket, hogy feleslegesen, enyhe, jól gyógyuló betegség, vagy vírusfertőzés esetén nem szabad antibiotikumot alkalmazni. Mindemellett az otthon megmaradt gyógyszerkészletek beszedése sem megfelelő módszer a gyógyulásra! Lehet, hogy egyáltalán nem hat arra a betegségre, viszont a szervezetből kiirt rengeteg hasznos baktériumot, így ez a helyzet teret ad az ártalmasabb kórokozóknak. Az is fontos, hogy ha az orvos felírta, akkor a gyógyszert bizony végig kell szedni, még akkor is, ha a tünetek hamar megszűntek. Ugyanis a félbehagyott kúra eredménye, hogy a kezelést túlélt, megmaradt baktériumok legközelebb ezt a hatóanyagot már „kiröhögik” – rezisztensekké váltak rá.

A cikk elején megfogalmazott felvetésre tehát a válasz: csak akkor kaphat valaki antibiotikumot, ha a betegségét sem nem gomba, sem nem vírus, hanem mindenképp baktérium okozza, a gyógyulás magától nem várható; és akkor is csak orvos tudja meghatározni, hogy milyen típusú antibiotikumból milyen dózist, meddig kell szedni azért, hogy a szervezetben elpusztuljon a kórokozó.

Nem félni kell tehát az antibiotikumtól, hanem óvni, hogy majd még a gyerekeink is a hasznát vehessék!

Kéky Kira